Mi történik, ha meggyanúsítanak?
A büntetőeljárással való találkozás a legtöbb ember számára ismeretlen és bizonytalan helyzetet jelent, különösen akkor, amikor valakit a nyomozó hatóság vagy az ügyészség azért idéz, mert vele szemben valamely bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja merült fel.
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a gyanúsítás nem jelenti a bűnösség megállapítását. A gyanúsítás azt jelenti, hogy a hatóság megítélése szerint olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek alapján az adott személy valamely bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható. A büntetőjogi felelősséget azonban jogerősen kizárólag a bíróság állapíthatja meg.
Ha valakit gyanúsítotti kihallgatásra idéznek, az idézésben meghatározott helyen és időpontban köteles megjelenni. Az idézés tehát nem egyszerű felhívás vagy lehetőség: az abban foglalt megjelenési kötelezettségnek eleget kell tenni. Fontos azonban, hogy a hatóság előtti megjelenési kötelezettség nem jelent vallomástételi kötelezettséget.
A gyanúsítotti kihallgatás során a hatóság ismerteti az érintettel a gyanúsítást. Ennek keretében közli azt a történeti tényállást, vagyis azt a magatartást, amelynek elkövetésével az érintettet gyanúsítja, továbbá annak büntetőjogi minősítését. Ettől kezdődően válik egyértelművé, hogy a hatóság pontosan milyen cselekményt ró a gyanúsított terhére, és milyen bűncselekmény miatt folyik vele szemben az eljárás.
A gyanúsítás közlését követően a gyanúsított egyik legfontosabb döntése, hogy kíván-e panaszt tenni a gyanúsítás ellen. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 372. §-a alapján a gyanúsított és a védő a gyanúsítás, illetve annak változása ellen a közléskor terjeszthet elő panaszt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyanúsítottnak a gyanúsítás közlésekor kell nyilatkoznia arról, hogy panasszal él-e. Amennyiben a védő a gyanúsítás közlésekor nincs jelen, a védő a gyanúsítotti kihallgatástól számított nyolc napon belül terjesztheti elő a panaszt.
A gyanúsítás elleni panasz jelentősége jóval túlmutat egy formális jogorvoslaton. Ez az első olyan eljárási eszköz, amellyel a gyanúsított, illetve védője kifejezetten vitathatja, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján valóban fennáll-e vele szemben valamely bűncselekmény megalapozott gyanúja. A panaszban kifogásolható a gyanúsítás ténybeli alapja, annak jogi értékelése, illetve a közölt jogi minősítés is.
A panasz jelentőségét jól mutatja, hogy ha annak elbírálása során az ügyészség arra a következtetésre jut, hogy a gyanúsítás közlésekor a bűncselekmény megalapozott gyanúja a gyanúsítottal szemben nem volt megállapítható, megállapítja, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn. Ebben az esetben az érintett gyanúsítotti minősége a panaszt elbíráló határozat meghozatalával megszűnik. A panasz tehát nem pusztán annak rögzítésére szolgál, hogy a gyanúsított „nem ért egyet” a hatósággal, hanem adott esetben az eljárás további menetét alapvetően befolyásoló jogorvoslati eszköz lehet.
A gyanúsítotti kihallgatást követően nyílik meg a büntetőeljárás egyik legfontosabb garanciális joga, az iratmegismerési jog. A Be. 100. §-a alapján a terhelt és védője a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően, erre irányuló indítvány alapján megismerheti az eljárás ügyiratait.
Ennek gyakorlati jelentősége rendkívül nagy. A gyanúsítás közlésekor ugyanis a gyanúsított megismeri, hogy mit ró terhére a hatóság, az ügyiratok megismerése azonban azt is lehetővé teszi, hogy a terhelt és védője áttekintse, milyen bizonyítékokra alapozza a hatóság a gyanúsítást. Megismerhetők így – a törvényben meghatározott korlátok között – többek között a tanúvallomások, okiratok, szakértői vélemények és az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítási eszközök.
A Be. alapján az iratmegismerési jog az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, a törvény azonban a nyomozás érdekeire és más védendő érdekekre tekintettel meghatározott esetekben lehetőséget biztosít annak korlátozására. A hatóságnak ugyanakkor az indítvány előterjesztésétől számított tizenöt napon belül biztosítania kell azoknak az ügyiratoknak a megismerését, amelyek tekintetében a megismerési jogot nem korlátozta.
A gyanúsított másik alapvető joga, hogy maga döntheti el, tesz-e vallomást. Vallomástételre nem köteles, a vallomástételt megtagadhatja, és akkor is dönthet úgy, hogy bizonyos kérdésekre válaszol, más kérdések megválaszolását pedig megtagadja. A vallomás megtagadása önmagában nem jelentheti a bűncselekmény beismerését, és nem fosztja meg a gyanúsítottat a büntetőeljárásban őt megillető egyéb jogoktól.
Különösen fontos, hogy az első gyanúsítotti kihallgatáson tett döntés nem végleges. Ha a gyanúsított a gyanúsítás közlésekor úgy dönt, hogy nem kíván vallomást tenni, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az eljárás későbbi szakaszában már ne tehetne vallomást. Dönthet úgy, hogy előbb megismeri az ügy iratait és a vele szemben rendelkezésre álló bizonyítékokat, majd ezek ismeretében tesz részletes vallomást.
Ennek jelentősége különösen abban áll, hogy az első kihallgatás időpontjában a gyanúsított rendszerint még nem ismeri teljes körűen a nyomozás anyagát. A gyanúsításból tudja, hogy a hatóság mit állít, de sok esetben még nem tudja, hogy ezt mely tanúvallomásokkal, okiratokkal, szakvéleményekkel vagy más bizonyítékokkal kívánják alátámasztani. A vallomástételi jog későbbi gyakorlásának lehetősége ezért biztosítja, hogy a terhelt a bizonyítékok megismerését követően, megfelelően átgondolt védekezési álláspont alapján is tehessen vallomást.
Éppen ezért lehet különösen fontos, hogy a gyanúsított már az első kihallgatását megelőzően védőhöz forduljon. A védő szerepe nem merül ki abban, hogy jelen van a kihallgatáson vagy később a bíróság előtt képviseli a terheltet. Már az eljárás kezdetén segítséget nyújthat annak megítélésében, hogy a gyanúsítás ténybeli és jogi szempontból megalapozott-e, célszerű-e panaszt előterjeszteni, valamint hogy indokolt-e azonnal vallomást tenni vagy célszerűbb előbb megismerni az ügy bizonyítékait.
A védő az iratmegismerési jog gyakorlása során áttekintheti és jogi szempontból értékelheti az eljárás során összegyűjtött bizonyítékokat, feltárhatja azok esetleges ellentmondásait vagy hiányosságait, és ezek alapján a terhelttel közösen alakíthatja ki a védekezés további irányát. Indítványokat és észrevételeket tehet, részt vehet a törvényben meghatározott eljárási cselekményeken, és folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy a terhelt eljárási jogai megfelelően érvényesülnek-e.
A büntetőeljárásban ugyanis nincs minden ügyre alkalmazható, egységes védekezési stratégia. Lehet olyan ügy, amelyben már az első kihallgatáson indokolt vallomást tenni, más esetben viszont célszerű lehet a bizonyítékok megismeréséig élni a hallgatás jogával. Ugyanez igaz a gyanúsítás elleni panaszra is: annak tartalmát és indokolását mindig az adott ügy konkrét körülményeihez kell igazítani.
Amennyiben a nyomozás végül vádemeléssel zárul, az eljárás bírósági szakba kerül. A vádlott és a védő számára ekkor is biztosítani kell a tárgyalásra való megfelelő felkészülés lehetőségét. A büntetőeljárási törvény főszabály szerint legalább nyolcnapos tárgyalási időközt biztosít, vagyis az idézés kézbesítése és a tárgyalás napja között legalább ennyi időnek kell eltelnie.
A gyanúsítás tehát nem ítélet, hanem a büntetőeljárás egyik meghatározó fordulópontja. Az érintett köteles az idézésre megjelenni, ugyanakkor joga van a gyanúsítást megismerni és azzal szemben panasszal élni, a gyanúsítotti kihallgatását követően az ügyiratokat megismerni, vallomást tenni vagy a vallomástételt megtagadni, valamint az eljárás során védő segítségét igénybe venni.
E jogok megfelelő időben és megfelelő módon történő gyakorlása jelentős hatással lehet a büntetőeljárás további menetére. Éppen ezért gyanúsítás esetén célszerű minél korábban szakértő jogi segítséget igénybe venni.
Amennyiben Önt vagy hozzátartozóját büntetőeljárásban meggyanúsították, illetve a gyanúsítotti kihallgatással, a gyanúsítás elleni panasszal, az iratmegismeréssel vagy a védekezés lehetőségeivel kapcsolatban kérdése merül fel, keressen bennünket bizalommal.
Dr. Lázár László ügyvéd
1119 Budapest, Major utca 69.
Telefon: +36 30 854 8289
E-mail: iroda@lazarugyved.hu
Web: www.lazarugyved.hu
Ügyfélfogadás kizárólag előzetes bejelentkezés alapján.